Verze: Holnap hétfő, este van késő lett Kés ölte ötletként két sörre Időznék, bár jobb volna két sorra Négy, nyolc, tizenhatként a létstrófa épül Hétpróba újra, ebből péntekig Tart öt, a fajsúlyával kérkedik Gyakran látom a dolgokat szürkének Több idő és tér, kevesebb űr kéne Bennem is van hiba, kétségtelen A munka hoz pénzt, nem a két szép szemem Mindig van segítő kézként zene Ha szárnyalásból lesz csenevész képzelet Az ég beborúlt, de cseverésznél vele Cselekvésre kéne csere részvét helyett A sóhajok köbméterben mérhetőek De én tovább álmodozom, hogy ne mérgelődjek Más a lélektan, mikor péntek van Önámításból főzött kávém ébren tart Vétlen vad a kopár erdőben A szeretet, mikor a horizont is feldőlne Fejkendős rap lett a fenköltebb A pénz gyilkos, az ezresek fertőznek Felsőbb rend mondja, gyerkőcnek Ne érezzük magunkat - szinte meggyőznek A város édenkerti vesztőhely Szép, de néha hányingerem lesz tőle Profitról fantáziál szex közben A vezető, kápolna lett a szeszfőzde Ezt mellőzzed, inkább szellőztess Az utca olyan, mint egy szeplős test Az egyén óriás, a slepp törpe Ha ezt érzem, tudom, semmi sem tör le Szitál a narancssárga szürkület Szűk üregből kikecmergő tűzszünet Ilyenek napjaim mostanában A ritmusom, hogy élek, aztán poshadás van Keresem a helyemet a világban De nem tudok minden nap csak reppelni vidáman Szeretnék boldogulni De már sejtem a szar mikor, hol borul ki Bordugó kint, de hoppá, ez műanyag Mozgásban a jó van, nem a nyűg halad Gyűrt szavak, rozsdás mondatok Vontatott mód követem a szombatot Üreges a teljesítmény A megoldóképlet, mi rejtjel ismét Kerge sintér a legtöbb munkanap Úgy tagad a jelen, ahogyan a múlt ragad

Verze: Nincs ütem, nem szól zene, csak a szél hangja Az ég alja szürkül, az est a lábát szétrakja Vagy ez kézhajlat ? - kondenzcsík sorsvonal A tudat száguld, de megelőzi a gyorsvonat Éveink foltosak, mondják az a fontos csak Hogy védd a tányérod és ügyelj nehogy csontot kapj Ódon törvények, örök fortélyok Taposás, mint esendőség közé szórt téboly A kamasz dorbézol, maholnap harminc már A hűség változatlan, rímek és hangminták Időt adj inkább, mosolyod kevés most Kedvesem a ködben keres, érzem, hogy kemény sport A tisztánlátás, palotákból szegény sor Tákolódik össze, falu bolondja a szerény sors Szállás kéne, hova kopognék be ? Félő, hogy aki ajtót nyitna nem rokon lélek Olykor fikarcnyit vagyok életképes Nem érzékelek a létről éles képet Maradok kifinomúlt rap-imádó De legtöbb rímem kútmélysége deprimáló A jelenünk szónoklat a szobroknak A mosoly szemétkosárba dobott szórólap Ami ízléstelen az fétist teremt A trógerekből lesznek félistenek A mindennap vesztegzár az elmének Aki az igazságot keresi az hamar eltéved Győzedelmeskedhet a jó elvétve De oly ritka, mint tőlem a hangfelvétel Ettől még a becsület az nem szégyen De nem dob sokat, ha nem vastag az erszényed Hey ! Nehogy magad elszégyeld A szarból eszmény lett, vesztésben az eszmélet A szavakat, ha megfogni próbálom Agyam sarkából kell kitépnem a pókhálót Ihletet ad a mindennap, ha korlátol Segít az írás kilépnem a kordából Legyen a rím színére vasalt kordbársony Búgócsiga sorok utáni forgásnyom Kutyák isznak betűk adta tócsából Az élet jó csávó, tükör előtt ócsáról

Verze 1: Told fel a mélyet, húzd le a magast Zsebembe mi marad, az lyukas garas Kérdezd a kakast, mi a félkrajcár Rajtszám nélkül is futok egy-két hajszát Élvhajhász a század, a kék vér szürkül A mámor gyakorta csak zűrt szül Zöldfül – a legszinesebb Akad, kinek nem dobban szive sem Jégzuhany ér ilyesmi hallatán A szobámból siess ki sarlatán A létezés repedt, a sarka fáj Biccentek, fejre megy sapka rá Markánsan hatja át agyhalál A várost, mindenki a nagyra vár Nagy dobás, a nagy vad, nagy fogás Nyafogás marad, vagy naplopás Álruhás évekbe ájulás Árulás lélekbe vájút ás Nyár telet követ, nincs átmenet De hiszem, hogy kivirágzik a gyártelep Verze 2: Told fel a mélyet, húzd le a magast Zsebembe mi marad, az lyukas garas Kérdezd a kakast, mi a félkrajcár Rajtszám nélkül is futok egy-két hajszát Élvhajhász a századunk Önmagunk lelkén száradunk Forró talajjal vár az út Ritkán ér igen válaszul Tudom jól, vegzál a bú Megszáll a hölgy, megszán az Úr Ez tán az új? – vagy minden ugyanaz Mi tegnap nyomasztott, ma csupaszabb Keresem a létigét a Délinél A szél végig mér, a dér kímél Térdig ér a kérdőjel Manapság szívekben a férőhely Szűk, mint szem a Pipa utcában Keserű napon is kinyit a cukrászda Mi a búbánat – a kérdést teszem fel Ha kint nyár van, de bennem december Csak a sorsom venném kezembe De saját filmembe vendégszerepre hív Igyekszem nem ripacskodni És a hangokat a fejembe kikapcsolni Járni egy utat, amit én építek meg Néha érzem, hogy rémhíreket zeng A városnak minden szeglete Meglehet, hiszen kéne szebb zene Mint a vasajtók nyikorgása Ha magánzárkám nyitom másra Mily meglepő fordulat Mintha épp’ fejre ejtene Fortuna Trón híján a király most földre ül De földerül, ha a korsóba sör kerül Csörtetünk a végtelenbe Ez a betonszivárvány, ami a védjegyem lett Told fel…

Verze 1: Home Invasion, Madafaka O.G. Ez az, amire Tink mindig rábólint FM 98, Totoya a kazin Subway Art és Beatbox magazin Apor Vilmos tér, ott a Stílus Shop Mixtape-et árultak a srácok, a real hip-hop Szólt a boltba', real hip-hop a megállóba' Vágod, Ekin, Tinta, TIL crew tag még ott van Emlékszem, mikor kissrác voltam K.b. hetente utaztam a 2-es villamossal Mi ez a cucc ? - futott ki a számon Mikor a fostalicska megállt a Fővámon Króm VÍRUS rajz, rajta kék kontúr Ez volt, mitől szétsztondúltam Meg Lágymányos, ott a zajvédő palánk Hol a cuccok a szaros utat taposták alánk Az old school felkavar, mint egy hurrikán Mint Musko, Tárnok City Huligán Mint Prak, nyugodjon békébe' Mert felrakta Törökbálintot a térképre De még nincs vége, még nincs vége De még nincs vége, még nincs vége Verze 2: Felirat falon mondja Guns N' Roses Akad bennem némi fasza neurózis ma Labda bent a kosárpalánkban Ott a pályán James Brown szól, a funk falánk ma Itt állok erősen, mint Bill fél lába Ha nem tudsz, menj az öreg iskolába Az új srácok mindegyike stílustolvaj Értéktelen cuccokat raksz, mert toy vagy Raska mondta, Style Wars-t kihagytad Kár érte, mert így a burnereid megfagynak MC-k, DJ-k, járjátok meg a poklot Ha nem tudjátok, ki Kool Herc és mi a block rock Jam On It meg Pump Me Up Breakdance - Elecric Boogie, West Street Mob Ez backpack, rapszar, haver, fat cap Jók vagyunk Kettővel, mint Dilla meg Phat Kat A. Falva, meg M. Hegy Te pedig ne reppeljél akkor, hogyha nem megy Albertfalva, meg Mártonhegy Két gócpont volt, mely közt a style-om ment tova Hook: Subway Art és, Subway Art és beat Subway Art és Beatbox magazin Az új srácok mindegyike, az új srácok mindegyike Mixtape-et árultak a srácok, a real hip-hop Az új srácok mindegyike, az új srácok mindegyike Króm VÍRUS rajz, rajta kék kontúr Az új srácok mindegyike, az új srácok mindegyike Az új srácok mindegyike, az új srácok mindegyike Az új srácok mindegyike stílustolvaj

Verze 1: Az idő elveszett, szertelen terű szerkezet Már érzem, miért hívják ünnepnek Egyből ülnek le a szorongások A szokott vásott arc helyett mosoly köszönt rám Mindez azért van, hogy megéljük az álmokat Kiugrunk, mint a cinek, ha rajtuk lábdob van Az élet olykor balul számlál Könnyedén válhatsz alultáplált aduásszá Ha dumálsz rá ütemekre, legalább Ne arról beszélj mindig, hogy egód mindenkit megaláz De vagány a srác, mondják, közben körbe megy a bláz Én a felét se értem annak, amiről magyaráz Sok a zsoldos, kevés a zsonglőr Csont-bőr tudatokban burjánzik sok görcs Dühtől monokróm temperamentum Olyan színeket kéne hoznod, mit a tempera nem tud Ezek a bábu rapperek meg mitől frusztráltak Minek a vicsorgás, ez tán a fux ára Minden reggel él bennem egy eszménykép Hogy pénzszámológép helyett használtok MPC-t Refrén: Mindegy, hogy ébredek épp’, vagy tartok hazafelé Agyam azon jár, csináljam csak a zenét Legyen lebegés, inkább, mint szabadesés Ez a beszéd, de a vágy még nem az egész Mindegy, hogy ébredek épp’, vagy tartok hazafelé Agyam azon jár, csináljam csak a zenét Legyen lebegés, inkább, mint szabadesés Ez a beszéd, de a vágy még nem az egész Verze 2: Több őszinteséget, mint külcsínt A lemez legyen full zsír, ne fülzsír Elég, ha fürdik a nap ragyogásától A város tüzesebb pompát ad, mint az ásványok Minek is áskálódj, lelkünk nem vásárolt A békében épp' önmagad és nem más gátol Babonás lányok, halovány mámor Történelmünk ismétlődik, hagyományt ápol Nagyon áldásos, ha ismerjük látásunk Átásunk a valóig, sorsunk ránk hárul Engem ütemek vezetnek Utamon olykor kitéve ügyetlen kezeknek De igyekszem szabályozni a pályákat Bányába vezető mélység zenémet átjárja A rezgés párjára lel, ha fülek rájárnak Álljál a sorból ki, ott robotgyártásra Kapcsolnak felsőbb kezek, el ettől nem szörnyedek Hisz kísérnek lábdobok, pergők, szőnyegek Kapcsolnak felsőbb kezek, ettől el nem szörnyedek A dal otthont ad, ismerős környezet Refrén: Mindegy, hogy ébredek épp’, vagy tartok hazafelé Agyam azon jár, csináljam csak a zenét Legyen lebegés, inkább, mint szabadesés Ez a beszéd, de a vágy még nem az egész Mindegy, hogy ébredek épp’, vagy tartok hazafelé Agyam azon jár, csináljam csak a zenét Legyen lebegés, inkább, mint szabadesés Ez a beszéd, de a vágy még nem az egész

Verze 1: Hetek óta nem írtam egy sort se Lekapart jelentésként a rím sorsjegy Ha szikár, könnyen páhol a szó Máskor belépő, mi páholyba szól Őszinteség a tükörképemmel Végtelen séta tűkön lépkedve A szél esőben andalog Háztetőkön antennák az angyalok Hangyaboj az égbolt, az est leszáll Feladat az élet, ha testhez áll Kanyarodó villamos, tag a széktámlán Örök körforgás, Moszkva már Széll Kálmán Csak keringőzünk a jég hátán Ritmustalan mozdulatként a lét hátrál Magasabbra kell jutni a létránál Emberré vállni verejték, vér árán Refrén: Szárnyai vannak a percnek, nekem karjaim Kézfogásunk néha tenyeremet marja ki Megszűnik a fent és lent Színtelen festékkel készűlnek szentképek Szárnyai vannak a percnek, nekem karjaim Kézfogásunk néha tenyeremet marja ki Megszűnik a fent és lent Színtelen festékkel készűlnek szentképek Verze 2: Kis klubba' reppelek éjfél felé Azt reggel kelek, gyertya két vége ég Az időt láncolnám magam mellé Pulcsi van rajtam, nem a nagy mellény Nappal dolgozom, este írom rímeim Nem gyűjtöm a spanokat, de akadnak híveim Így megy itt, folyik minden a medrében Ha fejemen füles, rajtam a mellvértem Van ki eltéved, én is jártam így De hallottam, a dallam, nem a lárma hív Szomjaztam a józanságot Hisz magammal hogy lehetnék jóban máshogy ? Dámák helyett inkább pultoslányok Nem csípem a fennkölt bunkóságot Nem értem a szavakat, mit szájra vesz Csak érzem a szemembe' szálka ez Refrén: Szárnyai vannak a percnek, nekem karjaim Kézfogásunk néha tenyeremet marja ki Megszűnik a fent és lent Színtelen festékkel készülnek szentképek Szárnyai vannak a percnek, nekem karjaim Kézfogásunk néha tenyeremet marja ki Megszűnik a fent és lent Színtelen festékkel készűlnek szentképek

Verze: Nem tudok olyanról reppelni, mi nincsen Sok csaj több faszt fogott, mint kilincset Ki ember, ki isten, itt engem ki ismer ? Kikkel rajtoltam velük jutok finisbe (Csakis!) Érlelem a stílusom, a technikám De gyakorta két vállra fektet a tett hiány Tenni rá ! - elmém felkiállt Ez nem fair világ, ritkán ad energiát Csak ki dolgozik az ejt ezer hibát A napokat, mint a vinyl-t kell keverni át Változó a BPM, van, hogy békében Tengődöm el hó végéig éhbéren (Ne csináld !) Máskor képlékeny minden élményem Felbosszant a sok tré, mi BP-n megy Ez madárlátta szabadság Itt elsöpri a kultúrát a szararcság Szaladj srác, mindig akad megváltás Mikor pancsolt borba öntjük a meggy Márkát Tizenkettőbe' nőttem fel a hegy hátán Akkoriban a markerem vállt kegytárgyá Azóta persze évek telltek el Ugyanaz, mi érdekel, érvelnem se kell Érzelmes lezser, a stíl marad ez A rímem a zenén a búrjánzó arabeszk

Verze: Holnap hétfő, este van késő lett Kés ölte ötletként két sörre Időznék, bár jobb volna két sorra Négy, nyolc, tizenhatként a létstrófa épül Hétpróba újra, ebből péntekig Tart öt, a fajsúlyával kérkedik Gyakran látom a dolgokat szürkének Több idő és tér, kevesebb űr kéne Bennem is van hiba, kétségtelen A munka hoz pénzt, nem a két szép szemem Mindig van segítő kézként zene Ha szárnyalásból lesz csenevész képzelet Az ég beborúlt, de cseverésznél vele Cselekvésre kéne csere részvét helyett A sóhajok köbméterben mérhetőek De én tovább álmodozom, hogy ne mérgelődjek Más a lélektan, mikor péntek van Önámításból főzött kávém ébren tart Vétlen vad a kopár erdőben A szeretet, mikor a horizont is feldőlne Fejkendős rap lett a fenköltebb A pénz gyilkos, az ezresek fertőznek Felsőbb rend mondja, gyerkőcnek Ne érezzük magunkat - szinte meggyőznek A város édenkerti vesztőhely Szép, de néha hányingerem lesz tőle Profitról fantáziál szex közben A vezető, kápolna lett a szeszfőzde Ezt mellőzzed, inkább szellőztess Az utca olyan, mint egy szeplős test Az egyén óriás, a slepp törpe Ha ezt érzem, tudom, semmi sem tör le Szitál a narancssárga szürkület Szűk üregből kikecmergő tűzszünet Ilyenek napjaim mostanában A ritmusom, hogy élek, aztán poshadás van Keresem a helyemet a világban De nem tudok minden nap csak reppelni vidáman Szeretnék boldogulni De már sejtem a szar mikor, hol borul ki Bordugó kint, de hoppá, ez műanyag Mozgásban a jó van, nem a nyűg halad Gyűrt szavak, rozsdás mondatok Vontatott mód követem a szombatot Üreges a teljesítmény A megoldóképlet, mi rejtjel ismét Kerge sintér a legtöbb munkanap Úgy tagad a jelen, ahogyan a múlt ragad