Hetek óta nem írtam egy sort se
Lekapart jelentésként a rím sorsjegy
Ha szikár, könnyen páhol a szó
Máskor belépő, mi páholyba szól
Őszinteség a tükörképemmel
Végtelen séta tűkön lépkedve
A szél esőben andalog
Háztetőkön antennák az angyalok
Hangyaboj az égbolt, az est leszáll
Feladat az élet, ha testhez áll
Kanyarodó villamos, tag a széktámlán
Örök körforgás, Moszkva már Széll Kálmán
Csak keringőzünk a jég hátán
Ritmustalan mozdulatként a lét hátrál
Magasabbra kell jutni a létránál
Emberré vállni verejték, vér árán
Refrén:
Szárnyai vannak a percnek, nekem karjaim
Kézfogásunk néha tenyeremet marja ki
Megszűnik a fent és lent
Színtelen festékkel készűlnek szentképek
Szárnyai vannak a percnek, nekem karjaim
Kézfogásunk néha tenyeremet marja ki
Megszűnik a fent és lent
Színtelen festékkel készűlnek szentképek
Verze 2:
Kis klubba' reppelek éjfél felé
Azt reggel kelek, gyertya két vége ég
Az időt láncolnám magam mellé
Pulcsi van rajtam, nem a nagy mellény
Nappal dolgozom, este írom rímeim
Nem gyűjtöm a spanokat, de akadnak híveim
Így megy itt, folyik minden a medrében
Ha fejemen füles, rajtam a mellvértem
Van ki eltéved, én is jártam így
De hallottam, a dallam, nem a lárma hív
Szomjaztam a józanságot
Hisz magammal hogy lehetnék jóban máshogy ?
Dámák helyett inkább pultoslányok
Nem csípem a fennkölt bunkóságot
Nem értem a szavakat, mit szájra vesz
Csak érzem a szemembe' szálka ez
Refrén:
Szárnyai vannak a percnek, nekem karjaim
Kézfogásunk néha tenyeremet marja ki
Megszűnik a fent és lent
Színtelen festékkel készülnek szentképek
Szárnyai vannak a percnek, nekem karjaim
Kézfogásunk néha tenyeremet marja ki
Megszűnik a fent és lent
Színtelen festékkel készűlnek szentképek
de mivel védtelen kell végesként éljen szemközt a végtelennel kívül az örökléten a jelene helyét teszi szabaddá a jövő homályáért hogy elveszhessen a múlt ködében :O visz mindent nagyervin95