Told fel a mélyet, húzd le a magast
Zsebembe mi marad, az lyukas garas
Kérdezd a kakast, mi a félkrajcár
Rajtszám nélkül is futok egy-két hajszát
Élvhajhász a század, a kék vér szürkül
A mámor gyakorta csak zűrt szül
Zöldfül – a legszinesebb
Akad, kinek nem dobban szive sem
Jégzuhany ér ilyesmi hallatán
A szobámból siess ki sarlatán
A létezés repedt, a sarka fáj
Biccentek, fejre megy sapka rá
Markánsan hatja át agyhalál
A várost, mindenki a nagyra vár
Nagy dobás, a nagy vad, nagy fogás
Nyafogás marad, vagy naplopás
Álruhás évekbe ájulás
Árulás lélekbe vájút ás
Nyár telet követ, nincs átmenet
De hiszem, hogy kivirágzik a gyártelep
Verze 2:
Told fel a mélyet, húzd le a magast
Zsebembe mi marad, az lyukas garas
Kérdezd a kakast, mi a félkrajcár
Rajtszám nélkül is futok egy-két hajszát
Élvhajhász a századunk
Önmagunk lelkén száradunk
Forró talajjal vár az út
Ritkán ér igen válaszul
Tudom jól, vegzál a bú
Megszáll a hölgy, megszán az Úr
Ez tán az új? – vagy minden ugyanaz
Mi tegnap nyomasztott, ma csupaszabb
Keresem a létigét a Délinél
A szél végig mér, a dér kímél
Térdig ér a kérdőjel
Manapság szívekben a férőhely
Szűk, mint szem a Pipa utcában
Keserű napon is kinyit a cukrászda
Mi a búbánat – a kérdést teszem fel
Ha kint nyár van, de bennem december
Csak a sorsom venném kezembe
De saját filmembe vendégszerepre hív
Igyekszem nem ripacskodni
És a hangokat a fejembe kikapcsolni
Járni egy utat, amit én építek meg
Néha érzem, hogy rémhíreket zeng
A városnak minden szeglete
Meglehet, hiszen kéne szebb zene
Mint a vasajtók nyikorgása
Ha magánzárkám nyitom másra
Mily meglepő fordulat
Mintha épp’ fejre ejtene Fortuna
Trón híján a király most földre ül
De földerül, ha a korsóba sör kerül
Csörtetünk a végtelenbe
Ez a betonszivárvány, ami a védjegyem lett
de mivel védtelen kell végesként éljen szemközt a végtelennel kívül az örökléten a jelene helyét teszi szabaddá a jövő homályáért hogy elveszhessen a múlt ködében :O visz mindent nagyervin95